„A Magyarországon munkát végzőknek joguk van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez.”
„A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért.”
(1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről)
Szerző: Vigyikán Csaba
Minden tanár teljes összegű táppénzben részesül, aki az iskolában fertőződött meg koronavírussal, vagy az intézménybeli történés miatt kényszerül karanténba – közölte Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a Facebook-oldalán megjelent interjúban.
Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy a járvány nem csak azok megélhetését veszélyezteti, akik elvesztették a munkahelyüket, hanem sokszor az indokolatlanul hosszúra nyúló karantén is komoly pénzügyi kihívások elé állítja a munkavállalókat és családjaikat. Ezért bizonyára sok állami alkalmazott lélegezhetett fel e hír hallatán, hiszen egy tervezhetetlen időszakban minden apró fogódzó kis megnyugvást jelenthet, s tompíthatja a zuhanás érzését. Ki ne venne komolyan egy miniszteri bejelentést?
A munkavállalói oldal türelmesen várt és várt, de a rendelet, amely garantálta volna a teljes táppénzt, csak nem akart megszületni.
Ám ahogy a megbetegedések száma hatványozott emelkedésbe kezdett, egyre több visszajelzés érkezett a szakszervezetek felé, hogy a miniszteri ígéret megmaradt ígéretnek. (Hogy erről nem számoltak be a híradások, már meg sem lepődünk. Sajnos a munkavállalók jogainak csorbulása nem elég érdekfeszítő ahhoz, hogy beverekedje magát a bulvárhírek közé; a kormánypropaganda számára pedig egész egyszerűen feldolgozhatatlan, hogy a miniszter kijelentése nem kinyilatkoztatás.)
A pedagógusok beszámolói alapján elhanyagolható kisebbség kapott teljes, azaz 100%-os táppénzt, amely azért érdekes, mert a megbetegedések és azok lefolyása gyakorlatilag megfeleltethetőek egymásnak. Hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a betegség az egyik tankerületben feljogosít a teljes táppénzre, míg egy másik igazgatót csak vállrándításra késztet? Mégis mi alapján tagadták meg a munkavállalók többsége esetében a törvényes járandóságot? Törvényes, hiszen létezik egy érvényben lévő rendelet ezzel kapcsolatban:
„ 2. § E rendelet alkalmazásában:
a) foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás,
aa) amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai-, kémiai-, biológiai-, pszichoszociális- és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza,
ab) illetve amely a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye;”
27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet
Jogi képzettségem, pontosabban annak hiánya nem teszi lehetővé, hogy részletesen tárgyaljam a munkabalesetek különböző típusait, s nem is ez a célom. Egyetlen dolgot szeretnék elérni: felhívni a figyelmet arra, hogy a munkavállalói kizsákmányolás mögött sokszor csak a munkavállalók hiányos tudása lapul saját jogaikkal kapcsolatban. Na de inkább lássuk tanulságos történetemet az okoskodás helyett.
Szeptember 29-én, munkahelyemről hazatérve belázasodtam, köhögtem, nehezen vettem a levegőt, elvesztettem íz- és szagérzékelésemet, magyarán produkáltam szinte a covid teljes tünetegyüttesét. Háziorvosom elrendelte a mintavételt, amely pozitív eredményt mutatott, ezt követte három hét karantén.
Munkahelyemre visszatérve, s a szakszervezet által más iskolákból összegyűjtött tapasztalatokkal felvértezve tettem fel kérdéseimet az intézményvezetőnek, ám megfelelő tájékoztatást a foglakozási betegség esetén történő protokollról nem kaptam.
A tudás bizony hatalom. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy az intézmény ilyen esetekben köteles jegyzőkönyvet felvenni, ám ez a mai napig nem történt meg. Sajnos, noha különböző okokból kifolyólag, ez az iskolák döntő többségében hasonló módon elmaradt.
Ha a kollégák nem ismerik jogosultságukat, felmerül a kérdés, hogy miért nem segíti a tankerület saját dolgozóit jogi tanácsokkal, s biztosítja számukra az őket megillető juttatásokat? Arra is van példa, hogy a kolléga konkrét kérésére sem veszik fel az intézmények a jegyzőkönyvet, ami elengedhetetlen a jogi folyamat befejezéséhez. Indokukat csak találgatni tudom.
Saját ügyem jelenleg a tankerület vizsgálata alatt áll, miután kérvényeztem tőlük a jegyzőkönyv felvételét. Amint választ kapok levelemre, történetemet folytatom.
Tanulságképp annyi elmondható, hogy a munkavállaló a jog szövevényes világában egyedül rettentő nehezen boldogul, kiváltképp, ha a hatalom a pedagógusokkal szemben a focisták kieső bérének pótlását tartja nemzeti ügynek.
