Mottó: „Mélyreható társadalmi átalakuláshoz együttműködő közösségek aktív részvétele szükséges. E társadalmi finomszerkezet a közösségek összefüggő hálózata a kulcsa, legkisebb közös többszöröse egy nemzeti közös vállalkozás sikerének.”
Beke Pál, népművelő-közösségfejlesztő
A Képviselő testület szeptemberi ülésén, a polgármester rendes, havi beszámolójában elhangzott, hogy lassan elkészül az a játszótér, amelynek megvalósítására jelentős (30 millió Ft) összeget különített el a testület a költségvetés elfogadásakor.
A Patakért képviselői szerették volna megtudni egyrészt, hogy miért csak egy játszótérre költötte el az önkormányzat a rendelkezésre álló pénzt, hiszen arról volt szó, hogy a kérdés visszakerül a testület elé, ha konkretizálódik bármilyen lehetőség játszótér (játszóterek) építésére, vagy felújításra. E helyett a polgármester választókörzetében található, belvárosi, a Kiwanis támogatásával korábban megvalósult játszótér teljes kicserélésére került sor.
Kérdeztük, kikkel egyeztett a polgármester a tervek és költségek okán, kifejezetten cinikus és lekezelő választ kaptunk, jelesen azt, hogy minden játszótér-elem forgalmazó cég fellelhető weboldalát megnézték, és a polgármesteri hivatalban is több gyakorló anyukával beszéltek. Egyébként higgyük el, hogy minden oldalról körüljárták a kérdést, és egy szép (- „Miért nem szép?”) játszótér létesülhet végre Sárospatakon, minden család örömére…
A Patakért képviselői több alkalommal felvetették, Ajánlást dolgoztak ki a helyi társadalmi egyeztetések módjára, amelyről, mint megtudhattuk a jegyző asszony asztalán van jelenleg is…
Ez a hajó most elment, pedig lettek volna kész javaslataink, amiket korábban készítettek el anyukák, apukák a játszótér építésének lehetőségét ígérő költségvetési tétel hallatán. Nekünk így az derült ki, hogy a jelenlegi városvezetés továbbra sem akar várost építeni abban az értelemben, ahogy arról mi beszéltünk a tavalyi kampány idején, és azóta is. Mi továbbra is keressük és javasoljuk a közösségi megoldásokat, mert a közösségi megoldás jellemzője: a bevonás és a bizalomépítés.
Komoly szakirodalma van a hasonló helyzetek okozta társadalmi károkozást vizsgáló „játszótér építéseknek”. Mind megállapítják, hogy ha külső tervező végzi el a közösség munkáját, annak vannak előnytelen következményei:
- Az összegyűjtött információk a tervezők kezében vannak és maradnak,
- A tervek a tervező fejében jönnek létre és maradnak
- Az érintettek egymástól elszigetelten kerülnek kapcsolatba a tervvel,
- Végül kívülmaradás, félinformációk.
Amennyiben közösségi tervezési folyamat jöhet létre, úgy
- Az összegyűjtött információk a közösség kezében maradnak,
- A tervek az érintettek fejében jönnek létre,
- Az érintettek kapcsolatba kerülnek egymással, általában egyetértésre jutnak.
Ennek valódi közösségfejlesztő ereje van.
Épülhetett volna így is az új játszótér? – Igen!
Ezen felül a közösségi tervezésnek számtalan előnye és haszna van. Azon gondolkodom, mi lehet ezekkel a baj:
- valós igényeken alapul, illetve igényeket támaszt,
- sok nézőpontú, több érdek képviseli magát,
- a helyi erőforrások jobban mozgósíthatók, helyi tudások és készségek hasznosulnak,
- közösségszervező hatású, az érintett csoport tagjai konszenzusra jutnak, közös megértési alapjuk lesz,
- elkötelezettséget szül, az érintettek magukénak érzik a folyamatot (és az eredményt), önfenntartóvá is válhat a folyamat
- a közösség önállósodik, más problémák megoldását hatékonyabban végzi!!!
… de aztán itt az utolsó pont, és megértem, mi lehet ezzel a baj!
A közösségi megoldás (tehát a közösség) ellen tesz a polgármester, amikor úgy jár el, ahogy eljárt a játszótér építés dolgában. Pedig a közösségi megoldás megkerülése ma már nem történelmi alternatíva (számára sem lehet az), mert a közösségi megoldása során a közösség meghatározza önmagát, a helybeliséghez, lokalitáshoz kötődik, ami pedig tapintható hiányokat mutat ma Sárospatakon. Emellett a közösségi megoldás a felmerülő igényekre, problémákra közösségi megoldásokat keres, hatékonyabb, mint a többi megoldás, mert komplex, minden szereplőre épít és közösségi hálózatokat hoz létre, jellemzője: bevonás, bizalomépítés.
Mert ezek most mind nincsenek benne a polgármester játszótér építési módszerében, így nem lett ettől Sárospatak élhetőbb város – ebben a tekintetben.
„Lehetetlen a ma problémáit megoldani, ha ugyanúgy gondolkodunk, ahogy akkor tettük, amikor létrehoztuk azokat.”
Albert Einstein
Sárospatak, 2020. október 5.
Csetneki József
