Szerző: Vigyikán Csaba
Szívem szerint azzal kezdtem volna e rövid írást, hogy közzéteszem azt a kommentet, ami alapján egy embert letartóztatott a rendőrség. Ám elbizonytalanodtam. Ha én is hozzájárulok egy olyan vélemény terjedéséhez, amely nem kedves az állam vezetőinek, ugyanolyan kártékony vagyok, mintha magát a vírust terjeszteném szántszándékkal?
Mit is jelent rémhírt terjeszteni? A Magyar Helsinki Bizottság szerint:
„… ha veszély van, akkor a hazugságok terjesztésével pánikot keltő ember akadályozza a veszély elleni védekezést, amivel másokat még nagyobb bajba sodor. Ugyanakkor bármilyen tragikus és nyugtalanító, de nem bűncselekmény közölni egy veszélyhelyzet kapcsán a halottak számát és azt, hogy ez még nőni fog. Nem bűncselekmény, bármennyire ijesztő is, az eltussolt hatósági mulasztások nyilvánosságra hozatala sem. Mindez akkor sem bűncselekmény, ha valaki ezekkel kapcsolatban valótlan tényeket állít, de nem tudta, hogy nem állít igazat, és mindent megtett, hogy ellenőrizze állításainak igazát.”
A komment szerzője annyit állított, hogy mivel nem tudunk pontos adatokat a járvány terjedéséről, felelőtlenségnek tartja, hogy lazítsanak a szigorú intézkedéseken. Ezzel nem akadályozott semmiféle védekezést, csak felhívta a köz figyelmét arra az apró tényre, hogy nem rendelkezik az ország lakossága tényekkel a vírust illetőleg. Még az is előfordulhatott tehát, hogy hazudott, ezt viszont pont az elégtelen kormányzati kommunikáció következményeként volt kénytelen tenni.
A hiány egyébként két dologból fakadhat: az ország vezetése sem tud semmit (ebbe az irányba nem kívánok elindulni), vagy csak az információ megosztása a polgárok felé nem kívánatos. Ez a lehetőség viszont elgondolkodtató. Egy felnőtt társadalom akkor képes bármilyen nehéz döntést elfogadni s véghezvinni, ha racionális érvek támasztják azt alá. Ellenkező esetben törvényszerű, hogy a gondolkodó ember kétellyel, s némi rosszallással fogadja az értelmezhetetlen parancsokat.
A tény viszont tény marad: egy embert letartóztatott a rendőrség, mert véleményét nyilvánosan vállalta, pedig Magyarországon köztudomású, hogy „mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”; hisz pont Brüsszel és Nyugat-Európa erőlteti ránk a „véleményterrort”, elnémítva azokat, akik másként gondolkodnak. Ám a letartóztatott ember itt élt, s a magyar rendőrség tartóztatta le, nem Poirot.
Egy dolog tűnik biztosnak abban, hogy a kormány csak a vírus elleni védekezésre használja fel a teljhatalmát: a polgárok nem merik majd leírni véleményüket semmilyen kormányt érintő kérdésben. Azért ennek is lehet pozitív oldala:kevesebb bértollnok fordul meg a közösségi oldalakon.
Nyitókép innen: http://hoboarchivum.hu/portfolio/1984-vadaszat/
