Sárospatakon, néhány – magát civilnek nevező – szervezet vissza szeretné hozni a Saláta László által nosztalgiával emlegetett, a Képviselő Testület február 28-i ülésén, Hörcsik Richárd nevével fémjelzett népfrontos átkos időszakot, amikor azok az említett álcivilek közösségfejlesztést és társadalmiasítást emlegetnek A Művelődés Háza munkája kapcsán, egyben Aros János jelezte, hogy ebben nem lesznek partnerek.
„… fontos figyelembe venni, hogy az önkormányzatok feladatköre, jogköre jelentősen megváltozott 2013. január 1-jével, amikor a járási kormányhivatalok is megkezdték működésüket lezárva a megyei kormányhivatalok megalakulásával megkezdett közigazgatási átalakítást. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az önkormányzatok intézmény-fenntartási, hatósági feladat és hatáskörei jelentősen visszaszorulnak és a polgármesteri hivatalok tevékenységének hangsúlya a településfejlesztés, településüzemeltetés, vállalkozásfejlesztés, közösségfejlesztés felé fog eltolódni. A feladatok és hatáskörök átalakítása lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok fokozott figyelmet fordítsanak a település-menedzsment gyakorlat, valamint a munkatársak ezzel kapcsolatos készségeinek fejlesztésére. Másrészt az átalakuló szervezet felépítésével, a folyamatok és a munkatársak belső együttműködésének fejlesztésével fontos a polgármesteri hivatalok működés folytonosságának biztosítása, az átalakítás során és azt követően a folyamatok zökkenőmentes működtetéséhez, a működési színvonal és az ügyfélkapcsolatok színvonalának megőrzése és fejlesztése és az ezzel kapcsolatos jó gyakorlatok és módszerek adaptálása.”
(Államreform operatív program akcióterve)
A Testület tárgyalta és elfogadta A Művelődés Háza és Könyvtára igazgatójának éves munkatervét.
Sem az igazgató asszony, sem a testület nagyobbik fele nem értette, miért fontos, miért lenne fontos Sárospatakon a közösségfejlesztés. Arra tettem kísérletet, hogy pontosan a közösségfejlesztés fontosságának megindoklásával próbáljam az előttünk fekvő munkaterv ez irányú módosítására rávenni a dokumentum alkotóját. – Sikertelenül.
Magam 2011-től közoktatási szakértő vagyok. Egy-egy intézmény alapdokumentumainak elemzése nagyon fontos kiindulópontként nyújt hiteles információkat az adott intézményben folyó szakmai munkáról. Ezzel az alapfeltételezéssel kezdtem hozzá A Művelődés Háza és Könyvtára igazgatója 2020-as munkatervének megismeréséhez is. Elolvastam az igazgató legutóbbi igazgatói pályázatát, az intézmény alapító okiratát, az önkormányzat 2014-2020-as kulturális startégiáját, amelynek kiemelt végrehajtója A Művelődés Háza és Könyvtára és természetesen a napirenden lévő 2020-as intézményi munkatervet. E dokumentumok egyikében sem szerepel a „közösségfejlesztés” kifejezés.
Első, nyers megállapításunk lehet tehát, teljesen szakmai alapon, hogy az intézménynél nem folyik tudatos közösségfejlesztés. Ezek szerint készen kapott közösségekkel dolgozik a szervezet, hiszen maga nem foglalkozik szervezetten azok fejlesztésével.
Azóta átnéztem Sárospatak Város Önkormányzat Képviselő-testületének 22/2014. (XII. 02.) önkormányzati rendeletét, amely a közművelődési feladatokról szól.Ebben sem szerepel a „közösségfejlesztés” kifejezés. Egyértelmű tehát, mi a tennivalója az Önkormányzatnak: a közösségfejlesztést végre feladatként kell megjelölnie közművelődési intézménye számára, melynek azt első lépésként be kell vezetni minden szakmai dokumentumába.
Hiányoltuk a tervezetből a lakossági véleményeket formába öntő, a nyilvánosságot folyamatos visszacsatolással életben tartó tevékenységek listáját, és az ezeknek a véleményeknek a létrejöttét segítő szakmai tevékenységek bemutatását, a helyi cselekvés közösségfejlesztést szolgáló, erősítő folyamatok felsorolását.
Választ szerettünk volna kapni arra, volt-e a program kialakításának bármilyen társadalmi egyeztetésnek nevezhető szakasza sárospatakiakkal, sárospatakiak szervezetivel? – Nem volt!
A Kulturális Stratégia 2014-2020-ig tartó mandátuma idén lejár. Mivel e stratégia egyik legfőbb végrehajtója A Művelődés Háza és Könyvtára, szerettünk volna választ kapni néhány, a startégiában nevesített olyan feladatra, amely nem valósult meg a 2014. óta eltelt időszakban. Érdekelt volna, hogy ezek közül legalább néhány miért nem szerepel a 2020-as munkatervben. – Erre nem kaptunk választ!
Érdekelt volna bennünket a munkaterv tervezésének módszere néhány, olyan adat kapcsán, amelyek megvalósíthatósága nehezen elképzelhető. Ezek közül pár valóban irreálisnak nevezhető tervszám:
„Könnyűzenei koncert – A hazai könnyűzene különböző ágaiból művészek, együttesek bemutatkozása – Évi 5-6 alkalom – 1000 fő/alkalom.”
„Nemzeti Ünnepek – Magyar nemzeti ünnepekhez kapcsolódó események, méltó megemlékezések, az emlékek fenntartása és a múlt eseményeinek átörökítése a jelen- és a jövő generáció számára – Évente három alkalom 2020. március 15., augusztus 20., október 23., 1500 fő/alkalom.” –Nem kaptunk választ erre a kérdésünkre sem.
A Művelődés Háza és Könyvtára SZMSZ-e szerint az intézmény típusa: közszolgáltató közintézmény. Jogszabályban meghatározott közfeladata: közművelődési közszolgáltatás.
A közszolgáltatások ellátásának elvei általában:
A legkisebb költség elve, a támogatás elve, a megfelelő minőség elve, a ki nem zárhatóság elve, az ellenőrizhetőség elve, a szolgáltatási monopóliummal szembeni védelem elve.
Az intézményi SZMSZ szerint a munkaterv elkészítéséhez véleményt, javaslatot adnak:
- az intézmény vezetői közvetlenül
- az intézmény munkatársai vezetőiken keresztül
- a további, az intézmény munkavégzésben közvetlenül, vagy közvetve résztvevők a tevékenységüket irányító vezetőn keresztül.
Innen is hiányoznak a sárospataki emberek és szervezeteik!!!
A munkaterv Kapcsolatrendszer fejezetében azt olvashatjuk:
„Minden szakmai munkatárs feladata, hogy kapcsolati hálóját bővítse, a meglévőket hatékonyabbá tegye. Fontos elvárás, hogy ezek valóban párbeszéden alapuló, rendszeres kapcsolatok legyenek.”
Mely célcsoportokat sorol fel a tervezet ebben a kapcsolatrendszer fejezetben?
- szakkörvezetőiket, média kapcsolataikat, szakmai szervezeteket, országos irányító hatóságot, Minősített Közművelődési Intézmény Címmel rendelkező intézményeket.
Mely eszközöket sorol ehhez?
- hagyományos havi műsorfüzetet, Sárospataki Eseménynaptár kiadványt.
A célcsoportból hiányoznak a sárospataki emberek és szervezeteik.
Az eszközök közül hiányoznak a kifejezetten kapcsolatépítésre szolgáló, a közösségfejlesztés eszközeként is működő közösségi események adta lehetőségek, na és persze egy Sárospataki Közösségfejlesztő program.
Megkérdeztük, hogy „Kinek a dolga lenne a városban a közösségfejlesztés, ha egyetértünk azzal, hogy a közösségi művelődésért tartott intézményünk ezt folyamatosan feladatán kívülinek értelmezi?” –Nem kaptunk választ erre a kérdésünkre sem.
Javasoltuk, hogy egészítsék ki a tervezetet néhány ponton. Nagyon fontos elemként kell megemlítenünk, hogy javasoltuk egy közösségfejlesztő szakember felvételét, vagy egy közművelődési szakember átképzését az intézményben. –Nem kaptunk választ erre a felvetésünkre sem.
A gazdálkodást taglaló részbe javasoltuk, hogy kerüljön be egy jól körülírt összeg a közösségfejlesztés konkrét költségeire, miután megszületne egy önálló fejezet a munkatervbe ezzel a címmel:
„A közösségfejlesztés 2020-as feladatai Sárospatakon”.
A közszolgálat feladatinak ellátáshoz két feltételnek, a közösségi szervezésnek és a közös szükségletek kielégítésének együttesen kell fennállnia. Ha ez nem így van, az nem közszolgálat! –Nem kaptunk választ erre az észrevételünkre sem.
A világ művelt felén a közösségfejlesztési folyamat egy településen a lakosság megszólításával és bevonásával – aktivizálásával – kezdődik, majd a problémák felismerésével és azok nyilvánossá tételével folytatódik, melynek során mind többen kapcsolódnak a folyamathoz, és jutnak el a közösségben megfogalmazódó feladatok felismeréséhez és közösségi megoldásához, mégpedig ismereteik és képességeik fejlesztése útján, a lehetséges partnerekkel együttműködve.
Furcsa módon szóba került, hogy miért nem a szakbizottságban fojtattuk le a vitát, miért a Testületi ülésen. (A válasz már az alakuló ülésen megfogalmazódott, amikor a bizottságokba úgy osztott be minket a polgármester, hogy elmulasztott erről minden egyeztetést.)
Szóba került az is, hogy mivel március 1-ig el kell fogadnia az Önkormányzatnak az intézmény munkatervét, nincs idő az általunk kért kiegészítések kidolgozására. Ezért felkérés fogalmazódott meg az ülésen, hogy készítsük mi el a kért, közösségfejlesztés és közművelődés összefüggéseit tartalmazó dokumentumot.
Az igazgató asszony válaszai között több olyan tétel is elhangzott, amire kérdés az ülésen nem merült fel, így egy furcsa álvita alakult ki arról, hogy „Mi az, hogy nincs elég program A Művelődés Házában?” Aztán visszakérdezés formájában hangzott el, hogy milyen programokat hiányolunk még? – Szeretnénk majd erről megkérdezni a pataki polgárokat.
„Nem feltétlen követelmény a társadalmi egyeztetés.” (Csatlósné Komáromy Katalin) – Akkor ne társadalmiasítsunk! – Ez lett az önkormányzat február 28-i ülésének az egyik átfogó következtetése 2020-ban, a 21. század egyik európi kisvárosában Sárospatakon. Elhangzott, hogy nem is tudják támogatni azon álcivil szervezeteket, amelyek azokat a rosszemlékű időket idéznék meg káros nosztalgiájuk során, mikor még a művelődés háza igazgatójának, a helyi társadalom mindenféle szervezetével egyeztetni kellett programja kialakításában, mert azokat az időket minden szempontból meghaladták már. A polgármester ezen megállapítása további, nagyon fontos kérdéseket (és láthatóan problémákat) vet fel a helyi hatalmat gyakorlók társadalomszemléletéről, közösség-fogalmáról, társadalmi kérdésekben feltételezhető műveltségéről, és igazában véve, ha mélyen belegondolunk, legitimitásáról.
Nizák Péter, Péterfi Ferenc: A közösségi részvétel – társadalmi és hatalmi beágyazottság -Nonprofit Szektor Analízis – Tanulmányok a részvételi demokrácia gyakorlatáról
„A politikai pártoknak, politikusoknak így elemi, gyakorlati érdeke, hogy erősítsék legitimációjukat, teret engedjenek – legalábbis látszólag – a társadalmi részvételnek, bevonják a lakosságot, a lakosság csoportjait a közügyek intézésébe, a politikai döntéshozatal folyamataiba.
Majd’ minden politikai erő programjában szerepel a társadalmi kapcsolatok erősítése, az állampolgári részvétel erősítése. A demokratikus berendezkedésű államok politikai diskurzusa nem enged meg ezzel ellentétes törekvéseket, és a politika szintjén nem is nagyon jelennek meg ilyenek. Mindez – a „jó kormányzás” politikai elve – megfelelő kiindulási pontot kellene, hogy jelentsen a társadalmi részvétel erősödésének, kiépülésének, mégsem mondhatjuk, hogy a folyamat egyértelműen pozitív. Az államigazgatás, a hatóságok szintjén ugyanis nehezebb áttörést elérni, az elvek konkrét, gyakorlatban történő megvalósítása akadozik. Az állami, önkormányzati szervek, hatóságok számára ugyanis – legalábbis rövidtávon – egyértelműen hátrányos a társadalmi részvétel, hiszen az lassítja a munkát, meghosszabbítja az ügymenetet. Ezt erősíti az a tényező is, hogy a fenti szervek általában nincsenek felkészülve a társadalmi részvétel biztosítására, az nem épült be a mindennapi munkába, illetve a tisztviselők képzési, továbbképzési rendszerébe. Munkájukat általában a „maximálisan a minimumot” elve jellemzi talán a legjobban, azaz törvényi kötelezettségeiknek eleget tesznek, de nem kezdeményezőek, nem támogatóak ebben a tekintetben.”
Csetneki József
2020. március 4.
„A helyi
közösségek kezdeményezőképességének belülről, a közösség saját erejéből való
helyreállítására kívülről kiképzett és telepített szervezőkön keresztül,
mintegy központilag tesznek kísérletet, jól mutatja, hogy a szervező egyszerre
külső változások közvetítője és a feldolgozásukhoz szükséges helyi energiák
létrejöttének meggyorsítója.”
(Parola füzetek. Gergely Attila Intézmények építése a helyi közösségekben
22. Oldal.)
„Úgy fogtam fel a munkámat, hogy egyengetnem kell a Mi és az Ők közötti
utat, vagyis egy munkakapcsolatot kell építenem, és tovább kell erősítenem azt
a közös felismerést, hogy maguk a lakosok a fő erőforrás, ők vannak a legjobb
helyzetben a kezdeményezéshez, ők a legalkalmasabbak a bizalomépítésre.”
(Parola füzetek, Szomszédság, 28. Oldal)
