Egy díj alapításában testet ölt az alapító szándéka, amely egy-egy terület, társadalmi szerep mentén megjelöli, mit tart kiemelten magas értékkel bíró tevékenységnek azon a területen, amelyet ő maga példaként állít kiemelni, és amelyet maga így fogalmaz meg:

„Sárospatak Város Önkormányzata azon személyek, közösségek munkásságának méltó elismerésére, akik tevékenységükkel kimagasló érdemeket szereztek a város fejlődésében, jó hírnevének öregbítésében, kapcsolatainak ápolásában, valamint az egyetemes emberi értékek gyarapításában, az alábbi kitüntető díjakat alapítja:”

Egyik ilyen díj Sárospatak, a Pécsvárady Botond közéleti díj.

„(1) Pécsvárady Botond közéleti díj adható a Sárospatak város közéletében hosszú időn át meghatározó tevékenységet folytató személyek és csoportok részére.

…

(7) A díjat a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett városi ünnepségen a polgármester adja át.”

2020-ban A Művelődés Háza és Könyvtára közössége kapta a helyi közéleti díjat, a fenti, rendeletbe foglalt díjalapító dokumentum alapján.

Civilként az első kérdés, ami felmerül bennem, hogy miért nem egy civil személy, vagy civil szervezet kapta a díjat? És ahogy keresem a válaszokat, egyre hangosabb bennem a kérdés.

Elsőre is azt kérdezem magamban, miért van ez a nyugtalanító érzésem, hogy valami nem stimmel: a kitüntetettel van bajom, magával a kitüntetéssel? Egyik felét zárjuk is rövidre: a kitüntetéssel, a díjjal semmi bajom nem lehet. Hiteles, és a szándék is respektálandó úgy az alapítás, mint az évről-évre történő odaítélés dolgában.

Akkor a kitüntetettel van bajom? – Mi bajom lehetne? A város polgáraival egyik legszélesebb felületen összeérő intézményről van szó, ha egészségügyet, vagy a kommunális szervezetet, vagy a szociális ellátást biztosító szervezeteket most nem vesszük ide. Közintézmény, a köz életének kihagyhatatlan része az önkormányzati kulturális stratégia megvalósításának fő letéteményese. A köz építése és szolgálata a létrehozásának a célja, amely elolvasható az intézmény alapító okiratában.

Akkor bizonyára, valamilyen más disszonanciát érzek ezek együttes vizsgálatakor, amikor csak nem tudok szabadulni valamilyen zavaró körülmény jelenlétét mutató gondolattól.

Újra magam elé veszem hát ezeket az elemeket (díj, díjazott), és lassan mintha valami lassan kezdene körvonalazódni bennem, amikor rájövök, hogy az, ami összeköti a díjat a díjazottal, abban van valami, ami a problémát okozhatja, az pedig a „közélet” fogalmának általam ismert tartalma, amit sehogy nem tudok összekötő elemként megérteni a díj és a díjazott között.

Megnézem hát, van-e a díjalapító dokumentumban valamilyen szűkítő kitétel, amely a közélet valamely részterületét (kulturális közélet) is definiálná. – Nincs. Attól még lehet megengedő.

Kicsit megint olyan érzés fog el, mint a kulturális stratégia megalkotásának időszakában, amikor nem értettem, hogy a kultúra mely területére akar a helyi hatalom stratégiát megfogalmazni a városlakók számára.

Ezért aztán utána néztem, a „közélet” fogalma mit is jelenthet. Ilyeneket találtam:

„A közélet 

1. Azon emberi tevékenységek és folyamatok összessége, amelyek az egész népközösség állami, politikai életével, elsősorban az állami vezető szervek és hatóságok munkájával, működésével kapcsolatosak. 

2. A közösség politikai, társadalmi élete, tevékenysége, életviszonyai. 

3. Mindennapi élet.”

Vagy:

„1. Politikai élet, amely egy országban vagy helyi közösségben folyó tevékenységek és folyamatok összessége. Ezek az egész nép, közösség államigazgatási, politikai életével, elsősorban a vezető szervek és hatóságok munkájával, működésével kapcsolatosak.

2. Nyilvános, társadalmi élet, amelyben egy személy részt vesz – a magánéletével ellentétben.

3. Régies, elavult: Hétköznapi élet; a rendesen folyó mindennapok tevékenységei, viszonyai.”

A közéleti szereplő fogalma:

„A közéleti szereplő vagy közszereplő fogalmát – bírói joggyakorlati előzmények után – az ügynöktörvény vezette be a magyar jogba. Ezek szerint közszereplő az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította.

Ilyennek számít többek között minden politikus (miniszterelnök, köztársasági elnök, parlamenti képviselők, a Legfelsőbb Bíróság tagja, magas rangú katonatiszt, polgármester, nagykövet stb.)”

Egyre világosabb előttem, hogy itt kell keresnem a rossz érzés okát. Próbálom rávetíteni e fenti definíciókra együtt, és külön-külön is A Művelődés Háza tevékenységét. Itt-ott néha minta éreznék együttrezgést, amikor általában esik szó társadalmi életről, de aztán mégis visszajön a korábbi hiányérzetem, mert nem találom továbbra sem megfelelően indokolhatónak a díj és díjazott közötti kapcsolatot.

Vagy mégiscsak azért kapta a közélti díjat az intézmény, mert az általam fent definiált „közélet”-ben „kimagasló érdemeket szereztek”?

– Lehet, hogy a „kimagasló érdemeket szereztek” kifejezést nem értem. Én úgy értelmezem, hogy másokhoz képest kimagaslót, vagy az „érdem” kifejezéssel van gond?

– Végső soron, a díjalapító szándékát kell ebben megkeresünk, ő mit tart érdemnek, és mit tart kimagaslónak a helyi közéletben. – Vagy miben…

Ezzel mégsem tudtam magam mögé dobni a problémámat, hiszen továbbra sem értem (egyre inkább nem értem) miért nevezik a díjat „közéleti díj”-nak, ha az alapító szándéka szerint azoknak adja, „… akik tevékenységükkel kimagasló érdemeket szereztek a város fejlődésében, jó hírnevének öregbítésében, kapcsolatainak ápolásában, valamint az egyetemes emberi értékek gyarapításában…”

Tehát lehetne „A város fejlődéséért díjnak”, vagy „Hírnév öregbítési díjnak”, „Kapcsolatápoló díjnak”, vagy „Egyetemes emberi érték gyarapító díjnak” nevezni. Persze akkor már nem kellene Pécsvárady Botond nevét használni mindehhez. És ha ez így történne egyszer, a valódi Pécsvárdy-díjat már valódi közéleti szereplőknek kellene adni.

Nem marad más hátra, mint összeállítanom a képet: – Ha a közéleti díj meghatározásában nem olvashatunk közéleti célról, akkor ez lehet a sajátos, sárospataki „közélet” definíció, amit meg is fogalmaztak a díjalapítók.

DE ez így teljesen hibás! És ha innen nézzük, a díjosztó szándék átértelmeződik bennünk, hiszen áthallások jönnek itt létre a szándék mögött, a kiválasztás döntési gyakorlatának tengelyén, mikor megértjük, hogy mit mivel kevernek itt össze (kulturális közélet – politikai szféra) a szemünk láttára, és ha csak belegondolunk, hogy milyen céllal… Ez a felismerés pillanata, amikor testet ölt bennem az elborzadás a felismeréstől, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett városi ünnepségen megint elbuktuk zsenge helyi demokráciánk újabb kis szeletét.

… és itt meg kellene nyugodnom, mert megtaláltam a rossz érzés okát!?

Jegyzet:

Nyirkos Tamás – Közélet és etika c. jegyzetében olvashatjuk:

(https://nyirkos.com/wp-content/uploads/2018/05/Kozelet-es-etika-jegyzet.pdf)

„Társadalmon leginkább politikai társadalmat értünk, és a közélet ennek szellemében valami olyasmi volna, mint a politikai társadalom élete. Miért vonakodunk mégis attól, hogy a közéletet mint társadalmi életet egyszerűen a politikai élettel azonosítsuk? Elsősorban azért, mert a társadalom és a politika szférája – és ezt is mindnyájan érezzük – enyhén szólva nem tűnik azonosnak.

Ennek is két oka van:

(1) egyrészt a társadalmi élet fogalmát tágabbnak érezzük, hiszen beszélünk például kulturális közéletről, ami nem tartozik a politika szférájába (vagy sokak szerint nem kellene, hogy oda tartozzon);

(2) másrészt a politikai élet nagy része, és talán a legfontosabb része, nem a társadalmi nyilvánosság előtt zajlik, hanem attól elzárva, politikai elitek belső köreiben, és már csak ezért sem ésszerű a társadalmi élettel azonosítani.”

Csetneki József