Az önkormányzat októberi ülésére a PatakÉRT Egyesület ajánlást dolgozott ki Sárospatak Város Önkormányzatának a helyi társadalmi egyeztetés eljárási normarendszerének kialakításához. Az önkormányzat jelenlegi partnerségi egyeztetés szabályairól megalkotott 13/2017. (VIII. 25.) önkormányzati rendelete módosításának előkészítésére tettünk javaslatot.

„A nyitott kormányzás elvének elfogadása, a társadalmi egyeztetés fontosságának elvi szintű megfogalmazása, és a társadalmi aktivitás növelésére tett erőfeszítések hazánkban is abba az irányba hatnak, hogy a kormányzati, közigazgatási döntések hatékonysága és minősége növekedjék.”

Az Európai Bizottság által is támogatott „A Társadalmi Egyeztetések Eljárási Normarendszere”, ismertebb nevén a TEEN program legfőbb következtetése a fenti megállapítás.

Ezen célokban, a hatékony és szolgáltató (ön)kormányzás uniós alapelvei öltenek testet, azaz a partnerség, a részvétel és az átláthatóság biztosítása.

Egy demokrácia fejlettségének lényeges fokmérője, hogy milyen széles társadalmi egyetértésen nyugszanak a közhatalmi döntések. A civil részvétel lehetőségét biztosítani kell, és élni kell e lehetőséggel.

E fenti bevezetővel nyújtottuk be a javaslatunkat, amit aztán a jegyző által előadott „doktori székfoglalóval” reagált le a testület kormánypárti része. A feladata szerint a hivatalosság és jogszerűség őrzője komoly energiát fektetett nehezen értelmezhető hozzászólására, hiszen egy egyetemi szakdolgozat formai követelményeit fogalmazta meg az előterjesztéssel összefüggésben, ezúttal (is) sajátosan értelmezve jogkörét. Nem először fordult elő, hogy az érdemi vitavezető (vezérszónok) szerepét a testület korábban említett nagyobbik fele áttestálta a jegyzőre (lásd Település arculati kézikönyv „vitája”), aki szemmel láthatólag örömmel tesz eleget új kötelességének – jobb „vezérszónok” híján…

Utánanéztünk, mi a jegyző valódi feladata egy testületi ülésen. ValóbanTanácskozási joggal vesz részt a képviselő-testület ülésén”. Vegyen is! Azonban kívánatos lenne a képviseleti demokrácia szabályaira visszautalva (ő ott nem a sárospatakiak által megválasztott képviselő), hogy inkább egy feladatköréhez testhez állóbb tevékenységet válasszon magának, miszerint „Jelzi a képviselő-testületnek, a képviselőtestület szervének és a polgármesternek, ha a döntésük, működésük jogszabálysértő.” [2011. évi CLXXXIX. tv. 81. § (3) e)] Azaz, az érdemi vitát hagyja nyugodtan a képviselőkre! Már ugye azokra, akik képesek és hajlandók vitázni a nyilvánosság előtt például néhány, az alábbiakhoz hasonló felvetéssel, amelyek az ülésre beterjesztett javalatunkban szerepeltek:

„A társadalmi egyeztetések sikerességének alapfeltétele az erre irányuló politikai és közigazgatási szándék megléte. (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

A civil oldali aktivitás növelése szintén a megvalósulás alapfeltétele, szükséges támogatni azokat a folyamatokat, amelyek a partnerség, a bizalmi légkör, és a közös munkában való motiváltság erősítése irányába hatnak.  (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

AJÁNLÁSOK A TÁRSADALMI EGYEZTETÉS FOLYAMATÁBAN

  1. Folyamatos információ nyújtás szükséges a társadalmi egyeztetésben résztvevő szereplők mindegyike részéről. (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

• A társadalmi egyeztetésekre – amelyekben a szervezet részt vesz, azt lebonyolítja, vagy abban közreműködik – vonatkozóan is folyamatos információ szolgáltatás biztosítása szükséges az összes szereplő részéről.

2. Közigazgatási döntéshozatalhoz minden esetben társuljon társadalmi egyeztetés (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

• Az önkormányzat működési, strukturális adatainak és munkatervének nyilvánosságra hozatala (a szervezet honlapján keresztül) segíti a társadalmi egyeztetési folyamatokban való részvétel tervezhetőségét, követhetőségét minden érdeklődő szereplő számára.

3. Civil oldali kezdeményezést követően, törekedjen az önkormányzat arra, hogy érdemben foglalkozzon a felvetéssel, amennyiben erre lehetőséget lát, építse be munkatervébe a kezdeményezés tárgyát képező problémafelvetést. (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

• A civil oldali problémafelvetés gyakorlatilag bármilyen kommunikációs csatorna használatával történhet (honlapon való közzétételtől, a petíciók megfogalmazásáig változatosak a lehetőségek), de minden esetben gondoskodnia kell a kezdeményezőnek arról, hogy üzenete célba találjon, azon szerveket és személyeket megtalálja, amelyek érintettek az adott kérdés kezelésében.

4. Tervezés

• A társadalmi egyeztetés tervezése során is szükséges a jövendőbeli partnerek meghatározott körének bevonása, nyilvános konzultáció a tervezésről (a formák, a kommunikációs csatornák, az időterv, a finanszírozás, és az értékelés folyamatának tervezéséről). Lehetőség szerint – a korlátozó tényezők tudomásul vétele mellett – a bevont partnerek által elfogadott terv szülessen a társadalmi egyeztetés lebonyolítására. (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

5. Vélemények, javaslatok begyűjtése

• Ajánlott a vélemények begyűjtését a lehető legnyitottabb formában megvalósítani, hogy minél több szereplőt érjen el a javaslat-kérés, és minél aktívabban reagáljanak rá, ezáltal minél több irányból, minél több vélemény, érdek és igény kerüljön becsatornázásra, jusson a társadalmi egyeztetésben résztvevő partnerek tudomására. (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

6. Megoldási alternatívák kidolgozása

• A döntéselőkészítési folyamat ezen fázisában a közigazgatási és a civil szakemberek közös összehangolt koncentrált munkájára kell törekedni, praktikusan zárt együttműködési forma javasolt a megoldási alternatívák kidolgozására. (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

7. Megoldási alternatívák megvitatása, konszenzus kialakítása

• A társadalmi egyeztetési folyamatban törekedni kell az oda-vissza folyó kommunikáció kiterjesztésére, azaz alkalmat, kommunikációs lehetőséget kell biztosítani minden vélemény, érdek becsatornázáson túl arra is, hogy az érintett és érdeklődő szervezetek, szakemberek véleményének ütközése, megvitatása is megtörténjen, kialakulhasson konszenzusos megoldás, minden résztvevő által elfogadott konszenzusos döntés. (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

8. Döntéshozatal

• A hazai gyakorlatnak megfelelően a döntéshozatalba nem kerülnek bevonásra a civil szektor képviselői, a döntés joga és felelőssége a döntéshozóé. Hosszú távon viszont nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a partnerség a közigazgatás és a civil szektor képviselői között abba az irányba fejlődik, hogy együttműködésük a döntés megosztására is kiterjed. (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

9. Döntés kommunikációja, elfogadtatása

• Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a döntéshozók alkalmat biztosítsanak arra, hogy a döntéselőkészítésbe bevont, belépett partnerek mindegyikének lehetősége legyen meggyőződni a meghozott döntés minőségéről, azt elfogadhassa. Ennek érdekében a folyamat dokumentálásának erre a fázisra is ki kell terjednie, továbbá aktív és kétirányú kommunikációt kell folytassanak (lehetséges eszközök: honlap, személyes vagy internet alapú fórumok, konferenciák stb.). (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

10. Értékelés

• Minden társadalmi egyeztetésről annak lezárását követően készüljön összegző értékelés, melyet nyilvánosságra kell hozni. Ebben kiemelt felelőssége van a társadalmi egyeztetést szervező, koordináló szervezetnek.” (Vártuk, várjuk az ellenérveket!)

Csetneki József