Sárospatak iskolaváros, ahol 500 év óta számlálhatatlanul sokakat oktattak, neveltek. A jelenhez közelegve nagymúltú intézménnyé nőtte ki magát a tanítóképezde is, amely nem egy tudós tanárral az élén öregbítette a pedagógusképzés hírnevét. Dudás István az 50-es évek végén jött „haza” a Jászberényi Tanítóképző Intézetből, hogy itt a gyakorló iskola igazgatói posztját betöltse. Ebben az esetben ez többet rejt – a személyiségben rejtező pluszokkal kiemelkedő példaképként szolgálatot is jelent. A hazai oktatás ezidőben erősen a szovjet ideák árnyékában működött. Nagyszerű tudni, hogy még ekkor is tud “sárospatakiasodni” a nevelőképzés. A gyakorlóiskola által kínált célravezető metodikai kínálatba bekerül a bábjáték oktatásban alkalmazott változata. Ekkor és itt nyílik ablak visszafelé, Comeniusra, aki megalapozottan hirdette, hogy minél érthetőbbé, minél élvezetesebbé kell tenni a tanulnivalót. Ő könyvet írt, amelyben hemzsegnek a magyarázó képek, kései utóda Dudás István mozgó képeket, az árnyjátékot, s a bábjátékot viszi be az osztályterem falai közé. De nem elégedett meg ennyivel, hanem tanítványait, a leendő pedagógusokat is megtanította a műfaj alapjaira!
Mesehajó, árny- és bábszínház néven Gyermek-bábcsoportot* működtetett iskolásokkal együtt – saját szórakozásukra, de a városi gyerekek örömére is. Elhozta Sárospatakra a bábszínházat.
Dudás István munkássága magas minőségű! Partnereket vonzott az ország szívéből és távoli sarkaiból. Cikkeket, tanulmányokat írt, amelyek módszertani folyóiratokban és a Népművelési Intézet szakmai kiskönyvtárában láttak napvilágot. A kisvárosi iskolaigazgató – Kós Lajossal kooperációban – az ország második bábszínházával (a pécsi Bóbita) egyenrangú munkát végzett. Az Ő emlékére szándékozunk emléktáblát avatni.
Kérjük mindazokat, akikhez ez a kiadvány eljut és valaha is tagjai, részesei voltak ennek a nemes munkának* – jelentkezzenek írásban, vagy személyesen a Tokaj-Hegyalja Egyetemen (kabinet@unithe.hu)
Szentirmai László
