Nevem Vigyikán Csaba, 46 éves vagyok, nős, két leánygyermek édesapja. Diplomáimat a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán szereztem, 2000. szeptemberétől dolgozom az Árpád Vezér Gimnáziumban, mint angol nyelvtanár.
Noha Szegeden születtem, már diákként beleszerettem a Zemplén és Sárospatak vidékébe. Ekkor határoztam el, hogy egyszer itt szeretnék letelepedni. Döntésem megvalósításában sokat segített, hogy feleségem is pataki.
Nem bántam meg azóta sem, hogy Sárospatakot választottam otthonomul. Szeretek itt élni, szeretem a város nyugalmát, tiszta levegőjét. Ám egyre több emberrel találkozom, akik úgy érzik, a város fejlődése megállt, a fiatalok szinte kivétel nélkül csak látogatóba jönnek haza. Ha ezen nem változtatunk, félő, hogy közös otthonunk előbb-utóbb újra elveszti egykori rangját.
Szeretném, ha a politika újra mindenki közügye lenne, ha életünk irányítását újra saját kezeinkbe vehetnénk, közösen vitathatnánk meg, hogyan képzeljük el lakóhelyünk jövőjét.