Például A CIVIL KURÁZSI

Szerző: 
patakinfo

Civil-nek lenni e hazában majdnem lehetetlen. A civilek azt hiszik, hogy akkor tudnak tenni és hatni, ha politikai támogatót szereznek, ha maguk is dörgölődznek a politikához, ha burkoltan vagy nyíltan szimpatizálnak egy párttal. A politikus azt hiszi, hogy azért kell szóba állnia a civillel, mert politikailag ez jól mutat, és csak így lehet feltérképezni, hogy a civil miként állítható a politika szolgálatába.

E néhány mondat nem véletlenül került a cikk bevezetőjébe. Hogy miért? Azért, mert kis hazánkban az elmúlt évtizedekben - a rendszerváltást, vagy inkább a fordulatot követően - érdekes utat tett meg a civil mozgalom. Volt és van is a társadalomnak egy olyan része, akik úgy gondolták, hogy a 90-es változást követően intenzív folyamat indul meg a civil szférában, hiszen az előző rezsim nem különösen támogatta ezeket a kezdeményezéseket. Számos egyesület és alapítvány jött létre az élet különböző területén - szociális, kulturális, sport, egyházi stb. - és kezdte meg munkáját. Az éppen regnáló hatalom korán felismerte, hogy mindezeket a saját céljai szolgálatába is állíthatja. Így számos olyan civil szervezet is működött, melynek a civilsége inkább másodlagos volt, hiszen egy-egy politikai szervezet egyfajta holdudvaraként végezte munkáját. Ami önmagában nem bűn, de az elvárt, párttoktól való függetlenség így már nem teljesült. Ez természetesen elvezetett a civil szférában is a megosztottsághoz.

Napjainkban azonban ismét érdemes átgondolni, hogy mi is valójában az értelme a civil- ségnek. Az-e, hogy közvetlenül részt vegyenek a politizálásban, vagy pedig közéleti szerepvállalásukkal segítsék egy élhetőbb Magyarország kialakulását? Az elmúlt évek egyik keserű tapasztalata, hogy elvesztette társadalmi presztizsét a civil mozgalom, pedig óriási szellemi erők vannak jelen benne, amelyeket ha ésszerűen hasznosítanánk számos olyan problémára lehetne megoldást találni, melyet a túl bürokratizált állam nem képes elvégezni, vagy nem olyan szinten, mint az elvárható volna. Talán ezt felismerve kezdődött meg több helyen is a Civil Kerekasztal-ok szervezése, mintegy megoldást keresve azokra a problémákra, melyekkel a helyi társadalom szembetalálja magát. Tehát egyértelműnek látszik, hogy egyre inkább hangsúlyossá kell válni a civil tevékenységnek a közéleti szerepvállalással. Ez azt is jelenti, hogy felül kell vizsgálni a helyi önkormányzat és a Civil Kerekasztal kapcsolatát, együttműködési lehetőségét. Ennek formáját úgy kell kialakítani, hogy az összhangban legyen a helyi érdekek szolgálatával.

Sárospatakon talán most jött el annak az ideje, hogy ennek megvalósítása realitássá nemesüljön. A város számos olyan örökséggel rendelkezik, melyre büszkék lehetnek az itt élők és az elszármazottak, illetve az egykori pataki diákok egyaránt. Ezek olyan értékek, melyeket ápolni kell, de ugyanakkor a kor szellemének megfelelően hasznosítani kell mindazokat a szellemi erőket, melyekkel e kis zempléni város rendelkezik. Ehhez azonban először is találni kell egy olyan fórumot, amely alkalmas a jó értelembe vett „kibeszélésre”, egymás gondolatainak megismerésére. Ez lehet egyfajta „AGÓRA” vagy éppen Civil Kerekasztal.

Az útjára induló Civil Kerekasztal lehet a példa arra, hogy van értelme a közös gondolkodásnak, a mindnyájunkat foglalkoztató kérdések megvitatásának és egy közös álláspont kialakításának. Mivel az elfogadott tervezet egy sokszínű közösség együttműködését fogalmazza meg, várhatóan hasznos és építőszándékú ötletek és javaslatok születnek majd. Ennek a közösségnek azt is szem előtt kell tartania, hogy tevékenysége a köz javát szolgálja, s ennek megfelelően minden olyan témával foglalkoznia célszerű, amelyek a kisvárosban élők sorsát érintik.

Átalakuló társadalmunknak egyik nehezen megvalósuló feladata egy erős, polgári középosztálynak a megteremtése. Ez Európa nyugati felén sem ment egyik napról a másikra. Kemény és kitartó munkát kell végezni mindnyájunknak ennek megvalósulásáért. Ehhez stabil gazdasági környezetre,  jó színvonalú oktatásra alsó, középső és felső szinten egyaránt szükség van. Ezt tudja segíteni a civil összefogás, melyben lehetőséget lehet és kell is találni az egyes rész problémák megoldására. Ez egyfajta civil kurázsit feltételez, melyre napjainkban különösen szükség van. Nem hősnek kell lenni, hanem oda kell figyelni egymásra, a környezetre, amelyben élünk, hallgassunk arra a belső hangra, ami azt mondja nekünk, hogy valami olyasmi történt, ami nem helyes és nekünk tenni kéne valamit.  

V.L.