Kit szolgál helyi a televízió?

Szerző: 
patakinfo

Mottó: Azért az egér függetlenségét nem mindig a macskától való távolsága határozza meg…

Itt az ideje, hogy nagyító alá helyezzük a helyi televíziót, mint olyan média eszközt, melynek szerepe az utóbbi években látványosan megváltozott. Netán az a környezet lett más, mint amikor a rendszerváltozás hajnalán bontogatta szárnyait? Vagy talán mi lettünk mások? Nem könnyű erre elfogadható, jó választ találni.

Valamikor még az un. „átkosban” sokszor gondoltunk arra, hogy milyen is lehet szabadon megfogalmazni a gondolatainkat és azt másokkal megosztani. Ehhez akkor semmilyen „eszköz” - helyi újság, rádió, televízió - nem állt rendelkezésünkre, így csak baráti körben beszélgettünk mindezekről. Aztán egyszer csak történt valami – nemcsak itthon, hanem Közép-Kelet Európában - ami jelezte, hogy a nyilvánosság már nem egyedül a hatalom privilégiuma, hanem megjelenhettek a helyi médiák is. Ez nyitott utat a helyi televízió térnyerésének.

Induláskor még sokan úgy ítélték meg, hogy ez egyfajta generáló erő lehet majd az új alapokon szerveződő helyi társadalom számára. Az első időszakban – vélhetően újszerűsége miatt - ezt a szerepét igyekezett is kihasználni és pozitív mintákat közvetíteni. Sajnos ez a kegyelmi állapot azonban nem sokáig tartott. Egyre inkább felismerte a nagy politika – a helyi politika szereplői is - hogy nagy formátumú eszköz birtokába kerültek és ennek számukra kedvező jó oldalát igyekeztek minél jobban kihasználni. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy „lakájosították” – olyan körülményeket teremtettek, melyben a függetlenséget még a látszatában sem sikerült megőrizni.

Itt most érdemes kicsit elgondolkodni, hogy mit is jelenthet napjainkban függetlenként részt venni a nyilvánosság munkájában. Ha nagyon egyszerűen akarom kifejezni, akkor fából-vaskarikát. Mert, hogyan lehet valamelyik média független, amikor a működéséhez elengedhetetlen forrást ilyen vagy olyan csatornákon, de mégis az éppen regnáló hatalomtól kapja. A helyi televíziók esetében – több is van az országban - az önkormányzati tulajdonlás is egy olyan eszköz, mellyel lehet így is, úgyis élni. A tapasztalat az, hogy – kevés kivételtől eltekintve - inkább saját képükre igyekeznek formálni, illetve politikai célra használni, mintsem a köz semleges szolgálatát tartanák szem előtt. Ez egyik nagy hibája a két évtized alatt formálódó demokráciának, melynek orvoslására különösebb hajlama még nem volt egyik kurzusnak sem. Azt már mindegyik politikai erő hangzatosan kijelentette - 89’-90’-től  folyamatosan – hogy a média mentes a politikai befolyásolástól és nem szólnak bele az ott folyó szakmai munkába. Lehet, hogy az ő sajátos megközelítésükben ez nem úgy érzékelhető, de a mindennapok eseményei ennek ellenkezőjét bizonyítják. Mindez a helyi médiák –különösen a televíziók - esetében egyre nehezebbé teszi az objektív, tárgyilagos információ közvetítését a közvélemény számára. Míg korábban szinte korlátlanul a szociál-liberális körökhöz kötődő médiák és azok hű katonái igyekeztek a napi politika alakításában befolyásukat érvényesíteni, addig napjainkban ez, a most regnáló un. nemzeti média szereplőire mondható el. Ez egy nagyon káros jelenség, sőt úgy is fogalmazhatnánk, hogy kóros, hiszen egy olyan mintát vetít előre a média területén dolgozó vagy oda készülő fiatalok számára, amely visszafordíthatatlan károkat okozhat. Ennek kézzel fogható jelei már a helyi televíziózás területén is érzékelhetőek.

Az elmúlt negyedszázad alatt - hiszen kb. ennyi idős a helyi televíziózás - sajnos nem sikerült az őt megillető rangot kivívnia. Maga a Helyi Televíziók Egyesülete 1989-ben jött létre és céljai között szerepelt és szerepel ma is - sok más feladat mellett - az érdekvédelem vagy úgy is fogalmazhatnánk az érdekérvényesítés is. Ez sokak szerint azt is jelenti, hogy a mindenkori kultúrpolitika nagyobb figyelmet szenteljen erre a területre. Természetesen az erre a feladatra létrehozott médiahatóságon, felügyeleten keresztül. Ha visszatekintünk az eltelt időszakra, pozitív emlékeket nem nagyon tudunk felmutatni. Volt ugyan néhány esztendő, amikor viszonylag megfelelő mennyiségű forrás állt rendelkezésre a pályázatok finanszírozására, ám a válság itt is megtette hatását. Napjainkban egy új médiatanács kezében van a helyi televíziók sorsa is, illetve az átalakított pályázati struktúra, mely a kisebb televíziók számára kirekesztőnek tűnik.

A tapasztalat nemcsak a helyi televíziókban dolgozók, hanem a nézők számára is lehangoló. Míg korábban a helyi televíziók igyekeztek a helyi társadalom formálásának részesei lenni műsoraikon keresztül, addig napjainkra ez fokozatosan teret vesztett és a politika uszályába hajtja a fejét minden túlélni kívánó helyi televízió. Itt is, mint az élet számos területén ismét megjelent az öncenzúra, s néhány helyen a közvetlen cenzúra is.

Mi jöhet még? – teszik fel egyre többször és egyre többen ezt a kérdést. Ezt még kiegészíthetjük azzal is, hogy valójában ezt akartuk az un. rendszerváltás idején? Sietek leszögezni, hogy egyáltalán nem. Akkor pedig miért hagytuk, hogy így legyen?! A kérdés helyén való, de választ adni rá nem egyszerű.

Az idősebb generáció – akik 50-60 évesek - maguk is tapasztalhatták, hogy 1990 előtt egy központilag felügyelt tájékoztatás folyt kis hazánkban és szinte sehol nem kapott teret a helyi média egészen a ’80-as évek utolsó negyedéig, ekkor az enyhülés hatására kezdett ébredezni.

Ma, a XXI. század második évtizedének elején hasonlóképpen érdekes helyzet részesei lehetünk. Miközben törvény által garantáltan működik a sajtó és vélemény nyilvánítás szabadsága, ugyanakkor a független, pártatlan és objektív tájékoztatás nap mint nap sérül a média háza táján - a vidéki Magyarországon is. Talán nem olyan látványosan, mint egyes országos média esetében, de jelen van. Van-e lehetőség arra, hogy ez ne történjen meg? Természetesen igen, de ennek elkerülését az érintett média felelős vezetői nem kockáztatják, hiszen ez számukra egyet jelentene az eltávolítással.

A mai világban már nem elég „csak” műsort gyártani, hanem ügyelni kell annak minőségére és megfelelő témaválasztással sokakat érintő és érdeklő események feldolgozásával valóban a helyi közösség érdekeit kell szolgálni. Gondolni kell arra, hogy az adásokban feldolgozott témák a nézőket netán saját vélemény megfogalmazására is serkenthetik, ezért szerencsés biztosítani az interaktivitás lehetőségét is.

Vannak olyan helyi televíziók, melyek létrejöttekor - a műsorfilozófia megfogalmazásakor - az un. nagy televíziók műsorstrukúrája volt az irányadó. Egyfajta megalománia is jelen volt esetenként, ami abban nyilvánult meg, hogy magáról olyan képet mutatott némelyik, mintha 70-80 fajta műsort készítene, miközben szakmailag erősen kifogásolt műsorai jelentek meg a képernyőn. A szerencsésebb az lenne, ha minden helyi televízió igyekezne saját arculatot találni, mely a vidék vagy régió sajátosságaira is utal és elsősorban az ott élők minél jobb tájékoztatását szolgálná.

Mi várható a digitális átállást követően? Hogyan érinti ez a helyi televíziózást? Egyáltalán meg tudja tartani a jövőben „helyi” jellegét? Mindhárom kérdésre - melyek nyilván összefüggenek - külön-külön is nehéz biztos választ találni. Addig is jó lenne, ha olyan felkészült, a szakmai tisztesség talaján álló munkatársak vennék át elődeiktől a stafétát, akik valóban a független, objektív tájékoztatást tartanák szem előtt, és elsősorban szolgálatnak tekintenék munkájukat, nem pedig az éppen aktuális politikai kurzus szolgálóleányai lennének.