• 30
    Shares

(DE SOHA NEM MERTED MEGKÉRDEZNI)

Sokat olvashattunk az elmúlt év egyik legtöbb vitát gerjesztő újdonságáról, az oktatásban bevezetett online oktatásról, ám érdekes módon ezek a hírforrások általában pont az érintetteket mellőzték; megtudhattuk, mit gondol a politikus, a postás, a rendőr, a villanyszerelő, ám a diákok, pedagógusok hangja mintha elveszett volna ebben a kakofóniában.

Ez okból kifolyólag kértem meg Schweitzerné Horváth Gabriella és Kováts Imre kollégáimat a Sárospataki Árpád Vezér Gimnáziumból, hogy válaszoljanak néhány kérdésemre.

Szerző: Vigyikán Csaba

Schweitzerné Horváth Gabriella

Kezdjük egy klasszikussal. Két opciótok van. „A”: jövő ilyenkor még mindig online kell tanítanotok. Rávágjátok, hogy „B”?

GABI: Az online oktatás a jelenlegi veszélyhelyzetben az egyetlen megoldás volt arra, hogy az oktatás folytatódjon, a diákok ne maradjanak le teljesen a tanulásban. Amikor az előző tanév márciusában elbúcsúztunk a gyerekektől, azt hittük mindannyian, hogy csak pár hétre tesszük ezt. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy év elteltével még mindig otthonról tanítok és hogy ez ilyen nehéz lesz tanár és diák szempontjából egyaránt. Nehéz a tanulás miatt és nagyon nehéz pszichésen feldolgozni az elszigetelődést.

Kérdésedre válaszolva, nem szívesen kezdeném elölről az egészet.

IMRE: Inkább C! Mindig C osztályaim voltak: tele kihívásokkal. Na de félre a tréfát! Úgy gondolom, hogy a nyomtatásban megjelent szinten megrekedt digitális oktatási stratégia (ötletesen DOS), aminek már 2016-tól legalább be kellett volna szivárognia a köz(pontosított)-oktatási rendszerbe, még hírből sem jutott el minden kollégához, akiket egy évvel ezelőtt a kormányzat fizetés nélküli szabadsággal fenyegetett, ha nem teszik be a lábukat a fertőzési góc iskolákba, majd még ugyanazon a napon feldobták a leckét: hétfőtől tessék modernnek lenni!

Kováts Imre

Mint minden felülről vezérelt változtatásnak, ennek sem volt semmi értelme. Voltak viszont már 2016 előtt megindult szakmai csoportosulások: elméletben is jártas gyakorló, de főként (előre-)gondolkodó tanárok és projektjeik köré szerveződött kísérletek, megosztható jó gyakorlatok, bőséges nemzetközi kitekintéssel és nálunk is alkalmazható példákkal, amelyekből sokat lehetett tanulni, ha valaki akart. Én beléptem egy pár ilyen csoportba önfejlesztési szándékkal, ma is rendszeresek a műhely-jellegű foglalkozásaink. Ezek alapján és az elmúlt egy év „éles helyzetben” szerzett gyakorlata alapján azt mondom: B, de ne dobjuk el a digitális oktatásban szerzett tapasztalatokat, elsősorban a szemléletet.

Az iskola azonban nemcsak oktatási, hanem nevelési színtér is, ezért mindenképpen jó lenne megélni az igazi pedagógusi létet a tanulók (és kollégák) körében, személyes jelenléttel az iskolai közösségben.

Mondjatok öt jelzőt, amelyek leginkább lefesti az elmúlt év tanítási gyakorlatát.

GABI: Állandó laptop előtt ülés, romló szemek, hiányzó iskola/gyerekek, várakozás, lebegés a semmiben

IMRE:Iskolai szinten rangsor nélkül: kapkodás, rendezetlenség, színvonal-esés, sikerpropaganda, túlmunka. Egyéni szinten: útkeresés, kreativitás, együttműködés, önfejlesztés, szolidaritás.

Kitől és milyen jellegű segítséget kaptatok az otthonról tanítás megkönnyítése végett?

GABI: 2020 márciusában az online oktatás kormányzati bejelentésekor, még pénteken éjszaka indult egy „Online Otthonoktatás” Facebook csoport. Egy hétvége (!!!!) alatt több ezer tanár regisztrált az oldalon, rengeteg hasznos tanács, ötlet, pszichológusi segítség jelent meg a pillanatok alatt. Természetesen a tantestületen belül is osztottunk meg egymással ötleteket, módszereket. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött pár hónap alatt ez a típusú oktatás. A középiskolásoknak ez év novemberétől ismét online oktatásra kellett átállni. Erre az időszakra már rengeteg új tartalom jelent meg a neten, újfajta számonkérési lehetőségek, tanórán jól használható oldalak.

IMRE: Röviden: mindenkitől sokat. Kicsit bővebben: Nem sok mindenkitől nem sokat. Az iskolákat olyan szinten előkészületlenül érte az átállás, hogy egy-két önkéntes élharcostól eltekintve, akik önszorgalomból hajlottak az újra, a koncepciótlanság látszott eluralkodni. Szinte automatikusan kerestük a megoldási lehetőségeket különböző jóindulatú laikusokból összeszerveződő online csoportoknál. Ez a kollegiális együttműködés sok ilyen csoportban azóta is tart.

Sok hírportál cikkezett a pedagógusoknak szánt számítógépek körüli anomáliákról. Ez milyen mértékben érintett Titeket?

GABI: Iskolai laptoppal kezdtem meg az oktatást, de szükségem volt egy jó kamerára, hogy a videóim jobban láthatóak legyenek. Ez saját beruházás volt, azzal a rengeteg táblafilccel együtt, amit az elmúlt egy évben használta fel. Inkább a szegényebb sorsú tanulók eszközellátottságával volt /van probléma.

IMRE: Az eszközfejlesztés korábban megindult, a munkahelyen laptophoz jutottam, igaz, hogy azok a kötelező tanfolyamok, amelyeket ehhez el kellett végezni, időben csúsztak, így nem szolgálták jól a digitális munkavégzést. A gyakorlatban szerzett tapasztalat megelőzte a képzésben megtanulandó ismereteket.

Személyesen hogyan érintett Benneteket, hogy nem volt jelenléti tanítás?

GABI: Első pillanatban borzasztó ijedtség volt bennem. Harminc év tantermi oktatás után, elképzelések nélkül kellett két nap alatt „alkotni” valamit. A fiatalok otthonosan mozognak a számítógépek világában, az, hogy valamennyire fel tudjunk nőni a feladathoz, rengeteg tanulást, a „begyepesedett” tantermi módszerek változtatását igényelte. Nekem nagy segítséget jelentett az egyetemista fiam, aki elmondta, hogy mi az, amit a mai fiatalok érdekesnek találnak, amire odafigyelnek.

IMRE: Idegennyelv-tanárként természetesen nagyon hiányzik a mai napig, hogy az élő interakciók helyett egy csoportnyi ’túró rudival’ ülök szemben az óráimon: a színes pöttyök mögött néha felsejlik egy-egy elhaló hang, rendszerint csak annyit közöl, hogy a feladatot éppen nem kívánja vagy tudja megoldani, vagy válaszolni a feltett kérdésre. Viszont ország-világ láthatta, hogy jelen volt, tehát ő ezzel megtette a magáét. Innentől megint az én feladatom, hogyan fejlesszem, mérjem és jelezzem vissza a tanulói teljesítményt. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt.

Mi a diákok véleménye, különösen az érettségizők hogyan vélekednek az elkövetkezendő 3 hónapról?

GABI: Manapság kevés szó esik arról, hogy hogyan érintette a tanulókat az online oktatás. A középiskolások majdnem egy évet töltöttek otthon a gép előtt! A szorgalmas jó tanulók itt is nagyon szépen tanultak, az osztályteremben kevésbé érdeklődőek itt is igyekeztek a munka alól kivonni magukat. Pszichésen szerintem sok időre lesz szüksége a diákoknak a felépülésre. Az érettségizők pedig félnek. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert egy nagyon jó csoporttal dolgozhattam együtt, akiknek a 90%-a komolyan vette az érettségire való készülődést és reményeim szerint jó érdemjegyek fognak születni matematika érettségin.

IMRE: Jelenleg nincsenek végzős diákjaim, de úgy hallom, erősödik bennük a sikertelenségtől való félelem. Jószerével ez a második ’rendetlen’ tanévük, az iskola pedig semmit nem lépett előre a ’20-as márciustól szerzett tapasztalatok alapján. Az alsóbb évfolyamokon megoszlanak a vélemények: elvétve olyan diák is van, aki a digitális napirendjét semmi pénzért nem cserélné vissza a jelenlétire. Hogy azután milyen eredményes lesz az egész időszak, abba nemigen gondolnak bele sokan. A legmostohább a ’20 szeptemberében belépett évfolyamok helyzete: középiskolába, új közösségbe kerülésük óta ’csak’ a tanulásra koncentrálnak, nélkülözve egy iskolai közösség összetartást erősítő eseményeit (ünnepségek, mazsola-avató, világnapok stb.). Ők a tanév sikeres befejezését várják.

Már igazából (reméljük) tárgytalan a pedagógusok oltásának kérdése, mégis, mit gondoltok az eddig vezetett hosszú és kanyargós útról?

IMRE: Szégyenletesnek tartom a majdnem hecckampánnyá fajult hozzáállást a pedagógusok ellen, amit a közbeszédben tapasztalunk. A sok kiszolgáltatott társadalmi csoport részéről érkező megnyilvánulások ellenére némi örömmel tölt el, hogy valahol mégis csak győzött a józan belátás: védett és egészséges pedagógusok nélkül nem lehet újra nyitni az iskolákat.

Kedves Gabriella, kedves Imre, köszönöm, hogy vállaltátok az interjút, és sok sikert kívánok munkátokhoz, és reméljük szeptembertől immár személyesen is találkozhatunk a diákokkal az iskolákban.

Nyitókép innen: https://www.nyiregyhaza.hu/post/bevalt-az-online-oktatas-a-szamonkeres-okoz-nehezseget-a-tanaroknak-2020-05-06