• 107
    Shares


Magyarország, Zemplén 2021

Szerző: Berger Zsolt

„néznél, de csak azt látod,
mit õ eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdõtûz gyufaszálból,”

A társutas népi író szuggesztív verse sajnos hűen tükrözi a mai vidéki Magyarország mentális állapotát, még akkor is, ha tudjuk, hogy itt és most (még) nem kell félnünk a „füst-sötéten lobogó vádbeszédektől”. Tisztes pozíciót betöltő emberek rettegnek, hogy elveszíthetik állásukat és vállalkozásukat, ha már felnőtt gyerekük egy ellenzéki pártnak kampányol. Ügyvédek nem merik elvállalni egy nem kormánypárti szervezet képviseletét, mert félnek, hogy bukják az önkormányzatoktól és a NER nagyvállalkozóitól érkező megbízásokat. A lakossági fórumra kibérelt helyiséget az intézmény vezetője a polgármesterrel történt egyeztetés után azonnal visszamondja.  Érzékelhető, hogy sokak úgy gondolnak magukra, mint egy szemre a láncban.

s már körbe lángol / erdõtûz gyufaszálból,”

Már közhelyes, hogy az eldugott faluban élő nyugdíjas néni azzal fogadja látogatóit, hogy „Gyurcsányt nem lehet megállítani”, „Soros el akarja pusztítani Magyarországot” és „Karácsony ellopta azt a pénzt, amit a kormány a Lánchíd felújítására küldött neki”. Szóról szóra mondva vissza azt, amit a TV2 rövid híradóiban beszélő fejek sulykolnak a sorozatok között. Arra a felvetésre, hogy ezt nem kell elhinni, mert részben az igazság torzítása, nagyobb részben meg egyszerű hazugság, az a válasz, hogy „folyamatosan ezt mondja a tévé, akkor nem lehet hazugság, mert ennyit nem hazudhatnak”. Igazolva azt a tételt, hogy „csak nyomatékosan kell hangsúlyozni valamit, és ha az állítást gyakran megismételjük, igazságként lesz elfogadva”. Mindeközben a pokolban Joseph ördögi vigyorral dörzsöli a tenyerét.

A TV2 szemérmetlenül hazudozó leplezetlenül manipuláló beszélő fejei nagyon messze vannak tőlünk, ülnek egy szépen berendezett zuglói stúdióban, ahonnan legújabb autócsodákon hajtanak valamelyik elegáns budapesti lakónegyedben álló, közpénzből jól megtámogatott otthonukhoz. A hazudozásért propagandatevékenységért cserébe szép és kényelmes élet jár a fővárosban. Zemplénből nézve az elérhetetlenül luxus. Budapest egy lehetőségekkel teli nagyváros, mindig van más választás, így senkinek nem kell a hazudozás kormánypárti propagandatevékenység és a nyomor, a család ellehetetlenülése között választania. Aki ezt csinálja önként állt bele.

A 90-es években civil kezdeményezésként indított Sárospatak újság ma, a szerkesztők által is vállaltan a fideszes városvezetés propaganda kiadványa, ahol a nem kormánypárti képviselőktől semmi, róluk legfeljebb névtelen szerző által írt gyalázkodás jelenhet meg. A pártatlanságot és a korrekt tájékoztatást firtató kérdésekre válasz sem érkezik.  

Jól jellemzi a helyzetet egy minapi eset: egy távolról függetlennek látszó helyi médium munkatársa gyakran készít interjúkat kormánypárti politikusokkal és különösen az Orbán Viktor által régió megmentőkének kinevezett milliárdos vállalkozóval, Wáberer Györggyel. Szerzőnk ezeket az írásokat azután a Facebook-on, saját üzenőfalán egy rövid komment kíséretében posztolja. Profi munka, így tanítják a social média marketing oktatók. Az egyik ilyen már régóta esedékes fejlesztésről szóló poszt alatt kialakult egy diskurzus, amihez én is hozzászóltam, először azt firtatva, hogy szerzőnk készít-e nem kormánypárti képviselőkkel, közéleti emberekkel interjúkat és ha igen milyen arányban? Erre az a válasz érkezett, hogy ő nem foglalkozik politikával, csak tájékoztat. De hát, ha politikusokkal közpénzből, a köz érdekében megvalósuló projektekről beszélsz, az politizálás, válaszoltam én. Sajnos erre már az volt a válasz, hogy majd akkor ír ellenzéki képviselőkről, ha lesz olyan, akiről érdemes. Arra a felvetésre, hogy ezzel az összes nem kormánypárti szavazót sérti meg és az egyoldalú tájékoztatás – amikor nem hallgatjuk meg vagy éppen elhallgattatjuk a másik felet -az propaganda, már csak annyi jött, hogy ne kóstolgassam, majd törölve lett a bejegyzés is és én is a szerző facebook ismerősei közül. Szomorú ez. Barátunk szemmel láthatóan nem mert beleállni a vitába, de mégsem akarta a fideszre jellemző dölyfös fölénnyel elutasítani az érveimet. Pedig sárospataki képviselőként szívesen kifejtenénk a véleményünket – ha jól emlékszem a 37-es négysávúsításáról volt szó – talán még a fideszes szavazók számára is lennének benne megfontolandó gondolatok.  

Hát itt tartunk most. Mindannyian tudjuk, hogy Zemplénben kevesebb lehetőség között kell választani, nem a luxus a kérdés, hanem a megélhetés. Hogy itt és így fogunk-e élni az csak rajtunk múlik. 2018-ban az országgyűlési választásokon az ellenzéki jelöltek Sárospatakon bőven több szavazatot kaptak, mint a Fidesz jelöltje és a teljes választókörzetben is csak 2-300 szavazat volt a különbség a Fidesz javára. Ha továbbra is marad az az érzület, hogy csak szemek vagyunk egy láncban, akkor mi lesz itt 2022 után? Kik maradnak itt és hol fognak élni a gyerekeink? Az ellenzéki politikai pártok régi rossz szokásukhoz híven most is személyekben gondolkoznak, jelöltekkel sakkoznak. Ha felelős döntéseket hozó, szabad polgárokként akarunk élni, akkor először azokat az embereket kell megtalálni és közösséggé szervezni, akik ki mernek és ki tudnak lépni a komfortzónájukból, képesek és merik vállalni a véleményüket.